Előző fejezet | Tartalom | Következő fejezet

Bevezetés

Kellene egy honlap, mert már az összes kollégának van. De mégis, mi az?

Töltsük be a számítógépünkre a Netscape vagy az Internet Explorer (vagy más, meglevő) netsurfer programunkat, amit kissé szabadon, de értelemnek megfelelően böngészőnek fogunk nevezni. Bökjük meg az Open gombot és írjuk be az ablakba ezt:

http://www.lib.uni-miskolc.hu/ali

Betöltődött? Nos, ez egy homepage, azaz honlap. Egy lap a több mint tízmillióból az Interneten. Ez a füzet azoknak készült, akik növelni szeretnék ezt a számot a saját honlapjukkal.

Honlapot intézmények és magánszemélyek egyaránt készítenek. Előbbiek prospektus és reklám mellett vagy helyett, illetve valamilyen szolgáltatást nyújtva (pl. keresőrendszerek, adattárak); utóbbiak önmaguk, vagy kedvenc dilijük bemutatása céljából. Van honlapja a Földnek, Magyarországnak, újságoknak, focicsapatoknak, a Télapónak és számos rajzfilmhősnek. A honlap a szigorú hivatalosságtól a korlátlan őrületig mindent tartalmazhat -- egyfajta önmegvalósítás. Hé világ! Itt a honlapom, nézd! És a világ megnézi!

A honlapot és az elkészítéséhez szükséges segédeszközöket először a CERN-ben dolgozták ki. Miért pont az atomtudósok környékén született meg ez a példátlanul népszerű és megállíthatatlanul terjedő eszköz? Ez egy kicsit a véletlen műve.

Valamikor az ősidőkben (vagyis pár éve -- a számítástechnikában ez nagy idő) már megalkották a Gophert, mint hatékony és könnyen kezelhető információs rendszert. El is terjedt. Végre elég volt csupán pár billentyű kezelését megtanulni ahhoz, hogy az ember a világ bármely pontjáról információhoz jusson, áttekinthetően, gyorsan. Ekkor már az Internet egységes egészként jelent meg a felhasználó előtt. Az, hogy a kért információ milyen gépen, milyen operációs rendszer alatt és a világ melyik pontján van (az átviteli sebességet leszámítva) érdektelenné vált. Gondoljuk meg, mekkora jelentősége van ennek! Az egész világot "átláthatjuk", nincsenek határok többé!

A CERN tudósai éppoly lusták és válogatósak lehettek, mint bárki más, csak sokkal igényesebbek. A Gophert annak idején Minnesota egyetemén karakteres képernyőkre álmodták meg és csak "unalmas" menüket tartalmazott. Az atomfizikusok meg ábrákat és képeket követeltek. Meg dőlt betűt. S mindenekfelett szívükhöz nőtt a hipertext. Megkapták.

A honlapok a számukra kidolgozott kommunikációs szabványok szerint "közlekednek" az Interneten és ezt értik a World Wide Web böngészőprogramok. A lapok szerkesztő- és kiegészítőjelekkel (leírókkal) ellátott szövegállományok. A leírók szabványa a HTML (HyperText Markup Language).

A HTML egyfajta leírónyelv. Vele a lap megjelenését tudjuk "programozni". A szabvány jelenleg a 3.2-es verziónál tart. Nem célom a "história" ismertetése és nem is a kifejlesztés, hanem a hasznosság alapján választottam ki a fejezetek témáinak sorrendjét, ennek ellenére a 2.0-ás szabvány után bevezetett újításokat -- kevés kivételtől eltekintve -- csupán extrákként említem. (Az extrákkal nem árt vigyázni, mert nem minden böngészőprogram ismeri fel ezeket, ami miatt olvashatatlanná válhat egyes felhasználók számára a lapunk.)

Nem lesz szó mindenről. A cél az, hogy aki olvassa e sorokat, merjen belevágni önállóan is a honlapkészítésbe -- ez nem ördöngősség! Az alapok elsajátítása után pedig egyet tudok ajánlani: a View/Source gomb szorgos nyomogatását, ha érdekes ötlettel találkozunk barangolásaink során! A HTML lapokban talált megoldások ugyanis közkincsnek számítanak, szabadon felhasználhatók a bennük talált trükkök (a tartalom viszont nem biztos). El is menthetjük a File/Save as/Source kiválasztásával s ebből tanulhatunk tovább.

Vágjunk bele!

Előző fejezet | Tartalom | Következő fejezet